A körmendi zeneiskolában kezdtem gordonkázni 1969-ben Hajnáné Végvári Ágotánál.

A tanárnővel és a hangszerrel való első találkozásom óta gordonkatanárnak készültem. Pejtsik Árpád tanár úrtól kerültem a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába, Lengyel Endre tanár úr osztályába.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében diplomáztam szintén Lengyel Endre növendékeként 1981-ben.

Főiskolás óraadó tanárként kerültem a XIV. kerületi zeneiskolába, játszottam az I. István Gimnázium zenekarában Záborszky József irányítása alatt.
Férjemet itt ismertem meg, akivel két fiút és hat lányt neveltünk fel.
24 évet töltöttem GYES-en, közben végig hospitáltam Pejtsik Árpád tanár úrnál saját, csellózó 3 gyermekemmel.

2004 óta tanítok újra.
Részt vettem továbbképzéseken, versenyeken, minősítéseken.

Tanári hitvallásom: az élni segítő zene legyen kísérő élménye tanítványaimnak. A legnagyobb sikernek azt tartom, ha felnövő növendékeim saját hangszerükkel a gordonkázást beépítik további életükbe. Hátra lévő néhány tanári évem mottója a bethesdás alapító nővérek jelmondata: „Jutalmam, hogy tehetem.”